Borzasztó volt a tegnap, de tudtam, hogy a ma is legalább ugyanilyen lesz. Nagyon nem akartam elmenni, de muszáj. De végül úgy döntöttem, hogy az első órára nem megyek be. Szükségem volt az egyedüllétre, így hát kimentem a hegyre. Elhatároztam, hogy nem szívok, szedek, vagy iszom semmit.
Aztán beértem az iskolába. Sajnos Vic még mindig nem jött suliba. Szinte az egész osztályom még megvetően nézett rám. Ha valakihez szólni akartam, akkor a következők közül választottak: "Ribanc! Szajha! Utolsó kurva! Szégyentelen!". Ja igen, kiderült, hogy Leo és Dave valóban lefeküdtek. De még így is mindenki az ő pártjukat fogta. Nem értem, igaz, hogy mi kezdtük, de azóta már százszor megbántuk, és ők pedig direkt csinálták. Nevetségesek és ödögiek egyszerre. Meg rohadt bunkók.
Hazafele összefutottam egy emberrel, aki rohadtul nem hiányzott. Az expasim, Bennet, aki bevallotta, hogy meleg, de aztán rájött, hogy biszex. Körülbelül 2 éve nem beszéltem vele.
- Mi van mész Braddyhez dugni?- gondolom ezt köszönésnek szánta...
- Jaj de vicces! Hahaha! Egyébként haza megyek. Na és neked már van pasid? Vagy még mindig szerelmi bánatod van amiatt, hogy Logan megcsalt?
- Nem vagyok buzi. Ezt mért ilyen nehéz felfogni?
- Akkor biszex. Nem mindegy. Ígyis úgyis kúrsz seggbe pasikat!
- Biszex sem vagyok. Ezt meg honnan a faszból vetted?
- Hát nem tudom, mindenki ezt mondja, hogy tavaly bevallottad, hogy meleg vagy, de aztán kiderült, hogy biszex.
- Ez faszság! Ezt meg ki mondta?
- Mondom, hogy mindenki! De nekem tökre 8!
- Ohhó, értem én, még mindig szeretnél engem!
- Na persze, arra várhatsz!
- Jó, akkor várok!
Megcsókolt. Több se kellett egyikünknek sem. Már is az ágyban fetrengtünk egymáson. Valószínűleg ha most 2 évvel ezelőtt lenne, akkor feltehetőleg ugrálnék és sikítoznék örömömben. De most... Ez csak egy újabb strigula a 'vigaszszex' listámon. Tejóisten! Hogy én mekkorra egy kibaszott idióta vagyok! Amúgy Bennettel jobb volt. Ő izmosabb, és jobban is néz ki.Ahh... Csak azért csináltam, mert keresem a boldogságot. Arra gondoltam, hogy talán így meglelem. De úgytűnik, mégsem.
Bennet még hazakísért, és én pedig elmondtam neki, hogy mekkora nagy fasz mindenki, hogy engem hibáztat!
Most pedig megérkeztünk, és az ajtóban egy dühtől felrobbanó apa állt.
- AZALEE STEVENS! TE MÉGIS MIT KÉPZELSZ MAGADRÓL? Azt se tudom, mikor jöttél haza tegnapelőtt vagy tegnap! Reggel olyan korán elmentél, hogy egy szót nem tudtunk beszélni! Ma is anyáddal egész nap próbáltunk elérni, de te nem veszed fel azt a szaros telefont. És kaptunk hírt arról, hogy megint nem mentél be az első órára. Most is hol voltál? És ő mit keres itt?- mutatott Bennetre.
- Hát öööö... Mi...csak moziban voltunk!
- Igen, és te megkérdeztél minket, hogy elmehetsz -e? De ha megkérdezted volna, akkor is nemet mondatm volna, mert te nem fogsz 14 évesen moziba menni fiúkkal! Most menj befelé! 3 hét szobafogság!
- De apa! Most lesz Dave bulija!
- Nem érdekel! Most húzás befele! Te pedig el ne menj mégegyszer a lányommal moziba! Viszlát!- azzal becsapta az ajtót. Én nyomban az ablakhoz rohantam, de apa elkapott.
- Mondd, mégis mit csináljunk veled? Mért nem tudsz rendes lenni? Mint a többiek?
- Hagyjál békén!- felviharzottam a szobámba, és sírva borultam a párnámra. Az életem romokban hever! Mért lettem én iylen? Mégis ki kényszerített rá? A válasz egyszerű volt: Én. Én tettem. Választhattam volna a nehezebbik utat, de én ezt választottam. A romlás útját. És tessék, most megkaptam amit érdemeltem. Nincs értelme, hogy éljek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése