- Hello Leo!- köszöntött Dave és Chase kórusban.
- Hali!- intettem vissza unottan. Mindenki a folyosón lebzselt és sztorizgatott.
- Najó, és ma mozi?- kérdezte Chase.
- Ma inkább ne! Azalee- val megyünk valahova- mondta Dave és Azalee máris megjelent. Braddel az oldalán. Egy kissé már idegesítő, hogy folyton mindent együtt csinálnak, mert "közel laknak egymáshoz". Chase is egy utcányira lakik tőlünk, mégse vagyunk összeragadva.
- Oki, oki akkor mi lenne ha Brad átjönnél?- érdeklődtem felé.
- Inkább te gyere át!
- Tőlem- vontam meg a vállam.
- De azért lejöttök vásárolni? Van nálam egy kis cigi.- mutatta Chase.
- Hé azt tedd le! Oké tőlem- helyeselte Dave.
Ezzel a téma slussz- passz. Délután ahogy megbeszéltük lementünk füstölni a rejtekhelyünkre,ami a parkoló mögötti kis kamra szerűséget takarja. Elég sokat lebzselünk itt, főleg, hogy ne vegyen észre senki ismerős, de amúgy is buli. Régebben még beültünk a kávézóba, ha vásárolni voltunk, de rögtön leszoktunk róla, amint rábukkantunk erre. Ezután mindenki ment a maga útjára. Én Brad- hez.
- Na mit csináljunk?- gondolkoztam.
- Nem megyünk fagyizni?
- Oké!
Amikor odaértünk, Brad összetalálkozott pár haverjával. Folyton összefut valakivel. Kicsit sem idegesítő...
- Ide szoktunk Azalee- val fagyizni jönni- szólt.
- Mondd, te mégis mennyit találkozol Azalee- val?
- Közel lakunk egymáshoz és legjobb barátok vagyunk...
- Közel laktok, közel laktok... Feltűnt hogy mindig erre hivatkoztok?
- Mi van, már te is kezdesz féltékenykedni? Nincs köztünk semmi, csak szeretünk együtt lógni!
- Ja a nap 23 órájában a 24- ből. Képzeld, én és Chase is közel lakunk egymáshoz, mégsem töltjük egymással minden percünket. Kétlem, hogy meg sem fordult a fejedben...
- Najó, ebből elég! Jobb lenne ha most elmennél!
- Igen, jobb lenne!- azzal felkaptam a táskámat, és próbáltam visszatartani a könnyeim legalább a buszmegállóig. Nem is tudom, mért mondtam ezt Mert már nem bírtam tovább, hogy folyton csak róla beszél.
Felszálltam a buszra, és amint leszálltam, átrohantam az utcánkon, de hirtelen megakadt valamin a szemem. Azaleen és Daven amint épp smároltak. De jó. Nem érdekel, most muszáj lesz megzavarnom őket.
- Khm...- erre felnéztek mindketten- bocs hogy megzavarlak titeket a... a nem tom mitekben.
- Hé Leo, mi a baj?- állt fel mellém Azalee.
- Hát tudod- szipogtam- Brad megint elkezdett rólad beszélni, és, és én már nem tudom, miért csináltam, de amiatt, hogy túl sok időt vagytok együtt elkezdtünk veszekedni, aztán azt.. mondta, hogy jobb, ha elmegyek...
- Na álljunk csak meg- szólalt fel Azalee- szóval újra ez a féltékenykedés. Már százszor elmondtam, hogy semmi okod rá. Nézd Davet, ő nem csinál belőle nagy ügyet.
- Tulajdon képpen de!- állt mellém Dave. Na erre nem számítottam.
- Igen, igen? Most ugyanott tartunk, ahol Leonáék? Tudod mit, én nem fogok a ti szintetekre süllyedni. Sziasztok!- azzal elviharzott. Ez olyan Azalee-s.
- Gyere, hazakísérlek!- fogott kézen Dave. És én nem engedtem el. Nem tudom, miért. Talán, mert olyan mérges voltam...mindenre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése